A borászatunkat Szeszgyárnak hívják. Nem egy szokványos név, főleg nem egy minőségi borászatnak. De hát Istenem, a Szeszgyár volt előbb, mi csak beköltöztünk. Pálinkafőzdének, szeszgyárnak építették a XIX. század végén, ipari műemlék jellegét megőriztük. Amit azonban a falakon belül kialakítottunk, felépítettünk, mind-mind egyetlen célt szolgál: megérteni, és minden évben megalkotni a zalai bort, ami legalább annyira sokféle, mint maga a borvidék. Úgy is mondhatnánk, sokféle gyönyörűség készül itt. Akármelyiket kóstoljuk, mindegyik valami más miatt tetszik, a kacér nektár, a bohém pátria, vagy éppen a nyugodt, bölcs furmint, és így tovább, folytathatnánk a sort.
Sokszor elgondolkodunk rajta, mitől lesznek boraink finomak, zamatosak, vidámak vagy éppen merengőek, megfontoltabbak. Tiszteljük a hagyományokat, hiszen abban nőttünk föl, emlékszünk az ízekre, apáink, nagyapáink boraira. Jók voltak, néha kiemelkedően jók. Használjuk a tudást, amit tőlük kaptunk örökül, de azt is, amit önállóan szereztünk meg. Biztosak vagyunk benne, hogy büszkék lennének ránk. A világ e kis szeglete és a zalai bor fejlődik. Ebben a fejlődésben akarunk mi is részt venni, még jó sokáig.